A kérdés egy alapvető megállapításra is rávilágít: miszerint az öltözködésünk elsősorban önismereti kérdés. Kik vagyunk? Milyen élethelyzetben vagyunk? Mik a napi feladataink? Milyen öltözetben lehet ezeket a feladatokat ellátni? Milyen hatást szeretnénk tenni az emberekre? Milyennek lássanak bennünket a többiek?
Sokan veleszületett tehetséggel állítják össze, majd kombinálják az aznapi megjelenésüket. Délelőtt egy tárgyalásra tartó üzletasszonyt látok, aki délután egy könyvbemutatón vesz részt, majd később egy táncos rendezvénnyel fejezi be a napot. Ugyanabban a kosztümben tenné mindezt? Nem. A délelőtti blézert leváltja egy könnyebb pelerin, vagy kiskabát, estére pedig egy spagetti pántos fodros ruha váltja a blézerhez választott szoknyát. Elhittem neki délelőtt, hogy egy üzletasszony, délután egy átlagos érdeklődő, este pedig egy vérbeli táncos. Hogyan lehetséges ez? Megtévesztés lenne? Nem hiszem, mindig is azt gondoltam az öltözködésről, hogy öltözzünk azzá, akivé válni szeretnénk. Hiszen az öltözetünk egyben egy üzenet is rólunk. Tükrözi a belső rendet, összeszedettséget jó esetben, de azt is megmutatja, ha éppen nem vagyunk jóban magunkkal, vagy a világgal.
Sokszor azért állunk a ruhásszekrény előtt olyan tanácstalanul percekig, mert belül vagyunk összezavarodva. Biztosan van több olyan ruhánk is, amelyik kifogástalanul állna rajtunk. Mégsem tudunk dönteni. Vágyunk arra, hogy valamilyen hatást tegyünk, ugyanakkor félünk mit fognak gondolni rólunk. Nem szeretnénk megszégyenülni, de még nem tisztáztuk magunkban milyen minőségben megyünk arra az eseményre, mit képviselünk ott?
Szóval az öltözeted sok mindent elárul rólad, és ha azt szeretnéd, hogy jó benyomást tegyél, vagy ennél sokkal konkrétabb célod van, tervezd meg, mit mivel veszel fel. Bátran kísérletezzünk a különböző üzenetek megformálásában. Elragadtatottságot, érdeklődést, vagy éppen gondtalanságot szeretnénk üzenni, vagy egyszerűen csak egy magabiztos nyitott, nyugodt személyiséget szeretnénk megjeleníteni, rajtunk múlik.